8 Órai Ujság, 1923. július (9. évfolyam, 146-170. szám)
A régi magyar könyv gyűjtése nagyrészt stagnál az antiquáriusok kijelentései szerint. Meglévő gyűjtemények gazdái szívesen áldoznak ma is nagyobb összegeket egy-egy gyűjteményükből még hiányzó ritkaságért, de új könyvgyűjtő, ki szakértelemmel, hozzáértéssel és előre meghatározott keretek és korok közt gyűjt, nem akad. A könyvet a ma gazdagjai inkább lakásdísznek tekintik, vesznek ugyanis jó könyvet, de a legfontosabb a szép kötés, mert azt már megérzik, hogy a könyvtár szint, barátságossá, kellemessé varázsolja a szobát. Gottermayer Nándor, a híres régi belvárosi könyvkötőművész beszélte, hogy egy ilyen hadigazdag a legszemetebb könyveket küldte hozzá garmadával, folyóiratokat, melyekből három-négy egyazon évfolyam is volt és ezt a sok szemetet, ami még a mai árak mellett sem ért semmit, a legremekebb maroquin bőrkötésekbe köttette csak azért, hogy a könyvtár külső dísze ne hiányozzék a szobájából.
Erős fogyása van épp ezért a szépkötésű német gyűjteményes kiadásoknak és sokan gyűjtik mostanában a kiadásra kerülő magyar könyvek úgynevezett amatőr kiadásait, melyek kis példányszámban, pompás merített papíron, díszes kötésben és nagyon magas áron kerülnek forgalomba.
A régi gyűjtők javarésze a mai árak hallatára hajlandó lenne megválni gyűjteményétől, de itt is úgy van, mint mindenütt, hogy a magános eladó soha nem tud rendes árat elérni a kincseiért. A közbeeső kereskedelem nyerészkedik leginkább még a könyvön is.
