1883. december 18-án született Franz Kafka Prágában, az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legösszetettebb kulturális terében. A város német, cseh és zsidó hagyományainak metszéspontjában nőtt fel, s ez a többes kötődés – vagy éppen kötődésnélküliség – egész életművének egyik alapélményévé vált. Kafka soha nem érezte magát igazán otthon sem nyelvileg, sem társadalmilag, s ez a kívülállás tette lehetővé azt a különös, könyörtelen pontosságú látásmódot, amely prózáját jellemzi.
Írásai nem hagyományos értelemben vett történetek. A per, A kastély vagy az Amerika című regények inkább állapotokat rögzítenek: a kiszolgáltatottság, a bizonytalanság és az érthetetlen hatalmi mechanizmusok tapasztalatát. Hősei nem lázadnak, nem győznek, hanem vergődnek – és éppen ebben a vergődésben válik nyilvánvalóvá az emberi lét abszurditása. Kafka világa egyszerre álomszerű és végletesen konkrét, egyszerre metafizikus és ijesztően hétköznapi.
Kafka életében szinte ismeretlen maradt. Írásait töredékesnek, kudarcosnak érezte, és halála előtt arra kérte barátját, Max Brodot, hogy semmisítse meg kéziratait. Brod ezt nem tette meg – az irodalomtörténet egyik legnagyobb jelentőségű „engedetlensége” révén Kafka művei a 20. század alapvető szövegeivé váltak. December 18-a ma már nem pusztán egy születési dátum, hanem annak jelképe, hogy a modern ember szorongása, kiszolgáltatottsága és identitásválsága irodalmi nyelvet kapott.
.jpg)
