Bertolt Brecht (1898–1956) a 20. századi világirodalom és színházművészet egyik legnagyobb újítója. Drámaíróként, költőként és gondolkodóként olyan művészi rendszert hozott létre, amely máig meghatározza a modern színház működését. Nevéhez fűződik az epikus színház elmélete és gyakorlata, amely alapjaiban változtatta meg a színpad és a néző viszonyát.
Brecht 1898. február 10-én született a bajorországi Augsburgban. Fiatalon orvostanhallgató volt, de hamar az irodalom és a színház felé fordult. Az első világháború élményei mély nyomot hagytak benne: pacifista és társadalomkritikus szemlélete már korai verseiben és darabjaiban is megjelent.
A húszas évek Berlinje, a pezsgő kulturális élet és a politikai feszültségek közepette Brecht gyorsan ismertté vált. Ekkor születtek első nagy sikerei, amelyek már előrevetítették későbbi újításait.
Brecht legfontosabb újítása az úgynevezett epikus színház koncepciója volt. Célja nem az volt, hogy a néző „belefeledkezzen” az előadásba, hanem hogy kritikusan gondolkodjon rajta. Ennek eszközei: kiszólások a közönséghez, dalbetétek, feliratok és narráció, tudatosan „mesterséges” színpadi hatások. A híres „elidegenítő effektus” (Verfremdungseffekt) segítségével Brecht elérte, hogy a néző ne az érzelmeire, hanem az értelmére hallgasson, és felismerje a bemutatott társadalmi problémák mögötti összefüggéseket.
Brecht drámáiban rendszeresen visszatér a hatalom és erkölcs viszonya, a kapitalizmus kritikája, az egyéni felelősség kérdése, valamint a háború pusztítása. Legismertebb művei közé tartozik többek között A koldusopera, Kurázsi mama és gyermekei, Galilei élete, A szecsuáni jólélek. Ezek a darabok nemcsak történeteket mesélnek el, hanem gondolkodásra, állásfoglalásra is késztetik a közönséget.
1933-ban, a nácik hatalomra jutása után Brecht művei tiltólistára kerültek. Zsidó származású felesége és baloldali nézetei miatt el kellett hagynia Németországot. Évekig élt emigrációban Ausztriában, Skandináviában, majd az Egyesült Államokban. A száműzetés idején is rendkívül termékeny maradt, és ekkor születtek legismertebb háborúellenes művei.
A második világháború után Brecht Kelet-Berlinben telepedett le. Itt alapította meg feleségével, Helene Weigellel a Berliner Ensemble színházat, amely hamar Európa egyik legfontosabb műhelyévé vált. Ebben az időszakban már nemcsak íróként, hanem rendezőként és színházszervezőként is óriási hatást gyakorolt a kortársakra.
Bertolt Brecht nem csupán drámaíró volt, hanem színházi gondolkodó és társadalomkritikus is. Művészete arra tanít, hogy a színház nem puszta szórakoztatás, hanem eszköz a világ megértéséhez és alakításához. Ahogy ő maga vallotta: „A művészet nem tükrözi a valóságot – hanem kalapács, amellyel formáljuk.”
.jpg)
